kezű
See also: ķēžu
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɛzyː]
- Hyphenation: ke‧zű
Adjective
kezű (not comparable)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kezű | kezűek |
| accusative | kezűt | kezűeket |
| dative | kezűnek | kezűeknek |
| instrumental | kezűvel | kezűekkel |
| causal-final | kezűért | kezűekért |
| translative | kezűvé | kezűekké |
| terminative | kezűig | kezűekig |
| essive-formal | kezűként | kezűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kezűben | kezűekben |
| superessive | kezűn | kezűeken |
| adessive | kezűnél | kezűeknél |
| illative | kezűbe | kezűekbe |
| sublative | kezűre | kezűekre |
| allative | kezűhöz | kezűekhez |
| elative | kezűből | kezűekből |
| delative | kezűről | kezűekről |
| ablative | kezűtől | kezűektől |
Derived terms
- aranykezű
- bőkezű
- enyveskezű
- erőskezű
- félkezű
- gyengekezű
- idegenkezűség
- keménykezű
- saját kezű
- saját kezűleg
- tisztakezű
- vaskezű
- véreskezű
Coordinate terms
- (second elements of body part compounds) testű, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, patájú, pofájú, sarkú, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tüdejű, ujjú, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, törzsű, virágú
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative
Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.