gerincű
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɡɛrint͡syː]
- Hyphenation: ge‧rin‧cű
Adjective
gerincű (not comparable)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | gerincű | gerincűek |
| accusative | gerincűt | gerincűeket |
| dative | gerincűnek | gerincűeknek |
| instrumental | gerincűvel | gerincűekkel |
| causal-final | gerincűért | gerincűekért |
| translative | gerincűvé | gerincűekké |
| terminative | gerincűig | gerincűekig |
| essive-formal | gerincűként | gerincűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | gerincűben | gerincűekben |
| superessive | gerincűn | gerincűeken |
| adessive | gerincűnél | gerincűeknél |
| illative | gerincűbe | gerincűekbe |
| sublative | gerincűre | gerincűekre |
| allative | gerincűhöz | gerincűekhez |
| elative | gerincűből | gerincűekből |
| delative | gerincűről | gerincűekről |
| ablative | gerincűtől | gerincűektől |
Coordinate terms
- (second elements of body part compounds) testű, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, patájú, pofájú, sarkú, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tüdejű, ujjú, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, törzsű, virágú
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative
Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.