csontú
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃontuː]
- Hyphenation: cson‧tú
Adjective
csontú (not comparable)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | csontú | csontúak |
| accusative | csontút | csontúakat |
| dative | csontúnak | csontúaknak |
| instrumental | csontúval | csontúakkal |
| causal-final | csontúért | csontúakért |
| translative | csontúvá | csontúakká |
| terminative | csontúig | csontúakig |
| essive-formal | csontúként | csontúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | csontúban | csontúakban |
| superessive | csontún | csontúakon |
| adessive | csontúnál | csontúaknál |
| illative | csontúba | csontúakba |
| sublative | csontúra | csontúakra |
| allative | csontúhoz | csontúakhoz |
| elative | csontúból | csontúakból |
| delative | csontúról | csontúakról |
| ablative | csontútól | csontúaktól |
Coordinate terms
- (second elements of body part compounds) testű, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, patájú, pofájú, sarkú, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tüdejű, ujjú, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, törzsű, virágú
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative
Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.