ím

See also: Appendix:Variations of "im"

Hungarian

Etymology

Probably from the original i variant of e (“this”, demonstrative pronoun) +‎ -m (pronoun suffix for emphasis).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈiːm]
  • Audio(file)

Interjection

ím

  1. (poetic) behold! see! lo!
    • 1903, Endre Ady, Még egyszer... (Once Again...), poem, lines 1–6
      Még egyszer meghajolni késztet
      A lelkem régi, színes álma,
      Még egyszer, ím, tárva elétek,
      Ami az enyém, ami drága:
      Piacra vont az ifju évek
      Álmodni vágyó ifjusága ...

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Old Norse

Etymology

Has an ablaut relationship with eimr. Thus it is ultimately from Proto-Indo-European *h₁ews- (“to burn”).

Noun

ím n

  1. dust, ashes

Descendants
  • Norwegian Nynorsk: im

References
  • ím in A Concise Dictionary of Old Icelandic, G. T. Zoëga, Clarendon Press, 1910, at Internet Archive.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.