szűnik

Hungarian

Etymology

From a Turkic language + -ik.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsyːnik]
  • Hyphenation: szű‧nik

Verb

szűnik

  1. (intransitive) to stop, cease, abate

Conjugation
conjugation of szűnik
Infinitive szűnni
Past participle szűnt
Present participle szűnő
Future participle -
Adverbial participle szűnve
Potential szűnhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite szűnök szűnsz szűnik szűnünk szűntök szűnnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite szűntem szűntél szűnt szűntünk szűntetek szűntek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite szűnnék szűnnél szűnne szűnnénk szűnnétek szűnnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite szűnjek szűnj
or
szűnjél		 szűnjön szűnjünk szűnjetek szűnjenek
Definite -
Conjugated infinitive szűnnöm szűnnöd szűnnie szűnnünk szűnnötök szűnniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.