szüntelen

Hungarian

Etymology

szűnik + -telen[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsyntɛlɛn]
  • Hyphenation: szün‧te‧len

Adjective

szüntelen (comparative szüntelenebb, superlative legszüntelenebb)

  1. unceasing, incessant, ceaseless, unremitting

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szüntelen szüntelenek
accusative szüntelent szünteleneket
dative szüntelennek szünteleneknek
instrumental szüntelennel szüntelenekkel
causal-final szüntelenért szüntelenekért
translative szüntelenné szüntelenekké
terminative szüntelenig szüntelenekig
essive-formal szüntelenként szüntelenekként
essive-modal szüntelenül
inessive szüntelenben szüntelenekben
superessive szüntelenen szünteleneken
adessive szüntelennél szünteleneknél
illative szüntelenbe szüntelenekbe
sublative szüntelenre szüntelenekre
allative szüntelenhez szüntelenekhez
elative szüntelenből szüntelenekből
delative szüntelenről szüntelenekről
ablative szüntelentől szüntelenektől

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.