megszűnik

Hungarian

Etymology

meg- +‎ szűnik

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛksyːnik]
  • Hyphenation: meg‧szű‧nik

Verb

megszűnik

  1. (intransitive) to cease, stop

Conjugation
conjugation of megszűnik
Infinitive megszűnni
Past participle megszűnt
Present participle megszűnő
Future participle -
Adverbial participle megszűnve
Potential megszűnhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite megszűnök megszűnsz megszűnik megszűnünk megszűntök megszűnnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite megszűntem megszűntél megszűnt megszűntünk megszűntetek megszűntek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite megszűnnék megszűnnél megszűnne megszűnnénk megszűnnétek megszűnnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite megszűnjek megszűnj
or
megszűnjél		 megszűnjön megszűnjünk megszűnjetek megszűnjenek
Definite -
Conjugated infinitive megszűnnöm megszűnnöd megszűnnie megszűnnünk megszűnnötök megszűnniük

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.