késik

See also: kesik

Hungarian

Etymology

From the stem kés- borrowed from a Turkic language (distinct from native noun kés (“knife”)) + -ik (passive/reflexive verb-forming suffix). Compare modern Turkish geç (“late”), from Old Turkic kéç‎ (kéç).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːʃik]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ké‧sik

Verb

késik

  1. (intransitive) to be late
  2. (intransitive, of a clock) to be slow (-t/-at/-ot/-et/-öt)
    Az órám öt percet késik. ― My watch is five minutes slow.

Conjugation
conjugation of késik
Infinitive késni
Past participle késett
Present participle késő
Future participle -
Adverbial participle késve
Potential késhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite késem
or
kések		 késel késik késünk késtek késnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite késtem késtél késett késtünk késtetek késtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite késnék késnél késne késnénk késnétek késnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite késsek késs
or
késsél		 késsen késsünk késsetek késsenek
Definite -
Conjugated infinitive késnem késned késnie késnünk késnetek késniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • elkésik
  • lekésik

(Expressions):

  • ami késik, nem múlik

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.