kérkedik

Hungarian

Etymology

kér +‎ -kedik[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːrkɛdik]
  • Hyphenation: kér‧ke‧dik

Verb

kérkedik

  1. (intransitive, literary, derogatory) to boast, brag, show off (to talk or write of oneself with a loud pride)
    Synonyms: dicsekszik, büszkélkedik, henceg, nagyzol, hivalkodik, felvág

Conjugation
conjugation of kérkedik
Infinitive kérkedni
Past participle kérkedett
Present participle kérkedő
Future participle -
Adverbial participle kérkedve
Potential kérkedhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kérkedem
or
kérkedek		 kérkedsz kérkedik kérkedünk kérkedtek kérkednek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite kérkedtem kérkedtél kérkedett kérkedtünk kérkedtetek kérkedtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite kérkednék kérkednél kérkedne kérkednénk kérkednétek kérkednének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite kérkedjek kérkedj
or
kérkedjél		 kérkedjen kérkedjünk kérkedjetek kérkedjenek
Definite -
Conjugated infinitive kérkednem kérkedned kérkednie kérkednünk kérkednetek kérkedniük

Derived terms
  • kérkedés

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.