henceg

Hungarian

Etymology

Probably from an onomatopoeia + -eg (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhɛnt͡sɛɡ]
  • Hyphenation: hen‧ceg

Verb

henceg

  1. (intransitive, derogatory) to boast, brag, show off, swagger
    Synonyms: dicsekedik, dicsekszik, felvág, nagyzol, hetvenkedik, fitogtat, kérkedik, hivalkodik, hősködik, szájhősködik, ugrál, híreskedik (dialectal)[2]

Conjugation

Derived terms

  • hencegés

(With verbal prefixes):

  • elhenceg

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.