ép

See also: ep, EP, èp, ép., ер, and

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːp]
  • (file)

Adjective

ép (comparative épebb, superlative legépebb)

  1. sound, intact, unharmed

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ép épek
accusative épet épeket
dative épnek épeknek
instrumental éppel épekkel
causal-final épért épekért
translative éppé épekké
terminative épig épekig
essive-formal épként épekként
essive-modal
inessive épben épekben
superessive épen épeken
adessive épnél épeknél
illative épbe épekbe
sublative épre épekre
allative éphez épekhez
elative épből épekből
delative épről épekről
ablative éptől épektől

Derived terms

(Expressions):

See also

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Vietnamese

Pronunciation

Etymology 1

Non-Sino-Vietnamese reading of Chinese (SV: áp). Also compare ẹp.

Verb

ép (𢹥)

  1. to force someone
  2. to press something

Etymology 2

Borrowed from French effe.

Noun

ép (𠶟)

  1. The name of the Latin-script letter F.

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.