visel

Hungarian

Etymology

From the vi- root of visz (“to carry”) +‎ -sel (frequentative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈviʃɛl]
  • Hyphenation: vi‧sel

Verb

visel

  1. (transitive) to wear, have on (clothes) (the object is in accusative case -t/-at/-ot/-et/-öt)
    kalapot visel - to wear a hat
  2. to bear, endure, suffer

Conjugation
conjugation of visel
Infinitive viselni
Past participle viselt
Present participle viselő
Future participle viselendő
Adverbial participle viselve
Potential viselhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite viselek viselsz visel viselünk viseltek viselnek
Definite viselem
én téged/titeket
visellek		 viseled viseli viseljük viselitek viselik
Past Indefinite viseltem viseltél viselt viseltünk viseltetek viseltek
Definite viseltem
én téged/titeket
viseltelek		 viselted viselte viseltük viseltétek viselték
Conditional mood Present Indefinite viselnék viselnél viselne viselnénk viselnétek viselnének
Definite viselném
én téged/titeket
viselnélek		 viselnéd viselné viselnénk viselnétek viselnék
Subjunctive mood Present Indefinite viseljek viselj
or
viseljél		 viseljen viseljünk viseljetek viseljenek
Definite viseljem
én téged/titeket
viseljelek		 viseld
or
viseljed		 viselje viseljük viseljétek viseljék
Conjugated infinitive viselnem viselned viselnie viselnünk viselnetek viselniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.