vegyül

Hungarian

Etymology

From the verb elegyül (“to mix”) where the el- syllable was removed (as it was seen as a verbal prefix) and the remaining verb was prefixed with v- + -ül. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɛɟyl]
  • Hyphenation: ve‧gyül

Verb

vegyül

  1. (intransitive) to mix, blend, combine (with something -val/-vel)

Conjugation
conjugation of vegyül
Infinitive vegyülni
Past participle vegyült
Present participle vegyülő
Future participle -
Adverbial participle vegyülve
Potential vegyülhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vegyülök vegyülsz vegyül vegyülünk vegyültök vegyülnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite vegyültem vegyültél vegyült vegyültünk vegyültetek vegyültek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite vegyülnék vegyülnél vegyülne vegyülnénk vegyülnétek vegyülnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite vegyüljek vegyülj
or
vegyüljél		 vegyüljön vegyüljünk vegyüljetek vegyüljenek
Definite -
Conjugated infinitive vegyülnöm vegyülnöd vegyülnie vegyülnünk vegyülnötök vegyülniük

Derived terms
  • vegyülés

(With verbal prefixes):

  • belevegyül
  • elvegyül
  • összevegyül

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.