tép

See also: tep

Hungarian

Of unknown origin.[1]

tép

conjugation of tép

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			tépni
Past participle			tépett
Present participle			tépő
Future participle			tépendő
Adverbial participle			tépve
Potential			téphet
Indicative mood	Present	Indefinite	tépek	tépsz	tép	tépünk	téptek	tépnek
	Present	Definite	tépem én téged/titeket téplek	téped	tépi	tépjük	tépitek	tépik
	Past	Indefinite	téptem	téptél	tépett	téptünk	téptetek	téptek
	Past	Definite	téptem én téged/titeket téptelek	tépted	tépte	téptük	téptétek	tépték
Conditional mood	Present	Indefinite	tépnék	tépnél	tépne	tépnénk	tépnétek	tépnének
Conditional mood	Present	Definite	tépném én téged/titeket tépnélek	tépnéd	tépné	tépnénk	tépnétek	tépnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	tépjek	tépj or tépjél	tépjen	tépjünk	tépjetek	tépjenek
Subjunctive mood	Present	Definite	tépjem én téged/titeket tépjelek	tépd or tépjed	tépje	tépjük	tépjétek	tépjék
Conjugated infinitive			tépnem	tépned	tépnie	tépnünk	tépnetek	tépniük

(With verbal prefixes):

Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

From Proto-Vietic *sɛːp.

(classifier con) tép (鯜, 𩹫, 𬵤)

tép

Alternative form of nhép (“clubs”) (one of the four suits of playing cards, marked with the symbol ♣)

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.