szükség

Hungarian

Etymology

szűk +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsykʃeːɡ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: szük‧ség

Noun

szükség (plural szükségek)

  1. need (necessity, requirement; often in the impersonal phrase szükség van or in the personal phrase szüksége van; the person or thing needed given with -ra/-re)
    Synonyms: kell, szükséges
    Több türelemre van szükség. ― More patience is needed. (literally, “There is need for more patience.”)
    Pénzre van szüksége. ― He needs money. (literally, “He has some need for money.”)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szükség szükségek
accusative szükséget szükségeket
dative szükségnek szükségeknek
instrumental szükséggel szükségekkel
causal-final szükségért szükségekért
translative szükséggé szükségekké
terminative szükségig szükségekig
essive-formal szükségként szükségekként
essive-modal — —
inessive szükségben szükségekben
superessive szükségen szükségeken
adessive szükségnél szükségeknél
illative szükségbe szükségekbe
sublative szükségre szükségekre
allative szükséghez szükségekhez
elative szükségből szükségekből
delative szükségről szükségekről
ablative szükségtől szükségektől
Possessive forms of szükség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szükségem szükségeim
2nd person sing. szükséged szükségeid
3rd person sing. szüksége szükségei
1st person plural szükségünk szükségeink
2nd person plural szükségetek szükségeitek
3rd person plural szükségük szükségeik

Derived terms

(Expressions):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.