szükségtelen

Hungarian

szükségtelen (comparative szükségtelenebb, superlative legszükségtelenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szükségtelen	szükségtelenek
accusative	szükségtelent	szükségteleneket
dative	szükségtelennek	szükségteleneknek
instrumental	szükségtelennel	szükségtelenekkel
causal-final	szükségtelenért	szükségtelenekért
translative	szükségtelenné	szükségtelenekké
terminative	szükségtelenig	szükségtelenekig
essive-formal	szükségtelenként	szükségtelenekként
essive-modal	szükségtelenül	—
inessive	szükségtelenben	szükségtelenekben
superessive	szükségtelenen	szükségteleneken
adessive	szükségtelennél	szükségteleneknél
illative	szükségtelenbe	szükségtelenekbe
sublative	szükségtelenre	szükségtelenekre
allative	szükségtelenhez	szükségtelenekhez
elative	szükségtelenből	szükségtelenekből
delative	szükségtelenről	szükségtelenekről
ablative	szükségtelentől	szükségtelenektől

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.