szerencse

Hungarian

Etymology

Borrowed from a South Slavic language. Compare Serbo-Croatian sreća, Slovene sreča (luck, happiness), from Proto-Slavic *sъręťa.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃɛ]
  • Hyphenation: sze‧ren‧cse

Noun

szerencse (plural szerencsék)

  1. luck

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerencse szerencsék
accusative szerencsét szerencséket
dative szerencsének szerencséknek
instrumental szerencsével szerencsékkel
causal-final szerencséért szerencsékért
translative szerencsévé szerencsékké
terminative szerencséig szerencsékig
essive-formal szerencseként szerencsékként
essive-modal
inessive szerencsében szerencsékben
superessive szerencsén szerencséken
adessive szerencsénél szerencséknél
illative szerencsébe szerencsékbe
sublative szerencsére szerencsékre
allative szerencséhez szerencsékhez
elative szerencséből szerencsékből
delative szerencséről szerencsékről
ablative szerencsétől szerencséktől
Possessive forms of szerencse
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerencsém szerencséim
2nd person sing. szerencséd szerencséid
3rd person sing. szerencséje szerencséi
1st person plural szerencsénk szerencséink
2nd person plural szerencsétek szerencséitek
3rd person plural szerencséjük szerencséik

Derived terms

(Compound words):

(Expressions)

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.