szerencsés

Hungarian

Etymology

szerencse + -s

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃeːʃ]
  • Hyphenation: sze‧ren‧csés

Adjective

szerencsés (comparative szerencsésebb, superlative legszerencsésebb)

  1. lucky, fortunate
  2. opportune, convenient

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerencsés szerencsések
accusative szerencséset szerencséseket
dative szerencsésnek szerencséseknek
instrumental szerencséssel szerencsésekkel
causal-final szerencsésért szerencsésekért
translative szerencséssé szerencsésekké
terminative szerencsésig szerencsésekig
essive-formal szerencsésként szerencsésekként
essive-modal
inessive szerencsésben szerencsésekben
superessive szerencsésen szerencséseken
adessive szerencsésnél szerencséseknél
illative szerencsésbe szerencsésekbe
sublative szerencsésre szerencsésekre
allative szerencséshez szerencsésekhez
elative szerencsésből szerencsésekből
delative szerencsésről szerencsésekről
ablative szerencséstől szerencsésektől

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.