szerencséje

Hungarian

Etymology

szerencse + -je (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃeːjɛ]
  • Hyphenation: sze‧ren‧csé‧je

Noun

szerencséje

  1. third-person singular (single possession) possessive of szerencse

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerencséje
accusative szerencséjét
dative szerencséjének
instrumental szerencséjével
causal-final szerencséjéért
translative szerencséjévé
terminative szerencséjéig
essive-formal szerencséjeként
essive-modal szerencséjéül
inessive szerencséjében
superessive szerencséjén
adessive szerencséjénél
illative szerencséjébe
sublative szerencséjére
allative szerencséjéhez
elative szerencséjéből
delative szerencséjéről
ablative szerencséjétől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.