szakít

Hungarian

Etymology

szak +‎ -ít

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɒkiːt]
  • Hyphenation: sza‧kít

Verb

szakít

  1. (transitive) to tear (rend)

Conjugation
conjugation of szakít
Infinitive szakítani
Past participle szakított
Present participle szakító
Future participle szakítandó
Adverbial participle szakítva
Potential szakíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite szakítok szakítasz szakít szakítunk szakítotok szakítanak
Definite szakítom
én téged/titeket
szakítalak		 szakítod szakítja szakítjuk szakítjátok szakítják
Past Indefinite szakítottam szakítottál szakított szakítottunk szakítottatok szakítottak
Definite szakítottam
én téged/titeket
szakítottalak		 szakítottad szakította szakítottuk szakítottátok szakították
Conditional mood Present Indefinite szakítanék szakítanál szakítana szakítanánk szakítanátok szakítanának
Definite szakítanám
én téged/titeket
szakítanálak		 szakítanád szakítaná szakítanánk szakítanátok szakítanák
Subjunctive mood Present Indefinite szakítsak szakíts
or
szakítsál		 szakítson szakítsunk szakítsatok szakítsanak
Definite szakítsam
én téged/titeket
szakítsalak		 szakítsd
or
szakítsad		 szakítsa szakítsuk szakítsátok szakítsák
Conjugated infinitive szakítanom szakítanod szakítania szakítanunk szakítanotok szakítaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.