mondás

See also: mondas

Hungarian

Etymology

mond +‎ -ás

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmondaːʃ]
  • Hyphenation: mon‧dás

Noun

mondás (plural mondások)

  1. phrase, saying (short written or spoken expression)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mondás mondások
accusative mondást mondásokat
dative mondásnak mondásoknak
instrumental mondással mondásokkal
causal-final mondásért mondásokért
translative mondássá mondásokká
terminative mondásig mondásokig
essive-formal mondásként mondásokként
essive-modal — —
inessive mondásban mondásokban
superessive mondáson mondásokon
adessive mondásnál mondásoknál
illative mondásba mondásokba
sublative mondásra mondásokra
allative mondáshoz mondásokhoz
elative mondásból mondásokból
delative mondásról mondásokról
ablative mondástól mondásoktól
Possessive forms of mondás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mondásom mondásaim
2nd person sing. mondásod mondásaid
3rd person sing. mondása mondásai
1st person plural mondásunk mondásaink
2nd person plural mondásotok mondásaitok
3rd person plural mondásuk mondásaik

Derived terms
Derived terms

Spanish

Verb

mondás

  1. (Latin America) Informal second-person singular (vos) present indicative form of mondar.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.