megpróbáltatás

Hungarian

Etymology

From megpróbáltat (“to make someone to try something”) +‎ -ás (“noun-forming suffix”), from megpróbál (“to try”) +‎ -tat (“verb-forming suffix”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛkproːbaːltɒtaːʃ]
  • Hyphenation: meg‧pró‧bál‧ta‧tás

Noun

megpróbáltatás (plural megpróbáltatások)

  1. trial, ordeal, tribulation, hardship, affliction (a painful or trying experience)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative megpróbáltatás megpróbáltatások
accusative megpróbáltatást megpróbáltatásokat
dative megpróbáltatásnak megpróbáltatásoknak
instrumental megpróbáltatással megpróbáltatásokkal
causal-final megpróbáltatásért megpróbáltatásokért
translative megpróbáltatássá megpróbáltatásokká
terminative megpróbáltatásig megpróbáltatásokig
essive-formal megpróbáltatásként megpróbáltatásokként
essive-modal — —
inessive megpróbáltatásban megpróbáltatásokban
superessive megpróbáltatáson megpróbáltatásokon
adessive megpróbáltatásnál megpróbáltatásoknál
illative megpróbáltatásba megpróbáltatásokba
sublative megpróbáltatásra megpróbáltatásokra
allative megpróbáltatáshoz megpróbáltatásokhoz
elative megpróbáltatásból megpróbáltatásokból
delative megpróbáltatásról megpróbáltatásokról
ablative megpróbáltatástól megpróbáltatásoktól
Possessive forms of megpróbáltatás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megpróbáltatásom megpróbáltatásaim
2nd person sing. megpróbáltatásod megpróbáltatásaid
3rd person sing. megpróbáltatása megpróbáltatásai
1st person plural megpróbáltatásunk megpróbáltatásaink
2nd person plural megpróbáltatásotok megpróbáltatásaitok
3rd person plural megpróbáltatásuk megpróbáltatásaik

Synonyms

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. ISBN 978 963 7094 71 2
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.