viszontagság

Hungarian

Etymology

From the obsolete adverb viszontag (“mutually, reciprocally”) +‎ -ság (“noun-forming suffix”), from the adverb viszont (“vice versa”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvisontɒkʃaːɡ]
  • Hyphenation: vi‧szon‧tag‧ság

Noun

viszontagság (plural viszontagságok)

  1. adversity, hardship, vicissitude

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative viszontagság viszontagságok
accusative viszontagságot viszontagságokat
dative viszontagságnak viszontagságoknak
instrumental viszontagsággal viszontagságokkal
causal-final viszontagságért viszontagságokért
translative viszontagsággá viszontagságokká
terminative viszontagságig viszontagságokig
essive-formal viszontagságként viszontagságokként
essive-modal — —
inessive viszontagságban viszontagságokban
superessive viszontagságon viszontagságokon
adessive viszontagságnál viszontagságoknál
illative viszontagságba viszontagságokba
sublative viszontagságra viszontagságokra
allative viszontagsághoz viszontagságokhoz
elative viszontagságból viszontagságokból
delative viszontagságról viszontagságokról
ablative viszontagságtól viszontagságoktól
Possessive forms of viszontagság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. viszontagságom viszontagságaim
2nd person sing. viszontagságod viszontagságaid
3rd person sing. viszontagsága viszontagságai
1st person plural viszontagságunk viszontagságaink
2nd person plural viszontagságotok viszontagságaitok
3rd person plural viszontagságuk viszontagságaik

Synonyms

Derived terms

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.