különír

Hungarian

Etymology

külön- (“separately”) +‎ ír (“to write”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkyløniːr]
  • Hyphenation: kü‧lön‧ír

Verb

különír

  1. (transitive, orthography) to write as separate words

Conjugation
conjugation of különír
Infinitive különírni
Past participle különírt
Present participle különíró
Future participle különírandó
Adverbial participle különírva
Potential különírhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite különírok különírsz különír különírunk különírtok különírnak
Definite különírom
én téged/titeket
különírlak		 különírod különírja különírjuk különírjátok különírják
Past Indefinite különírtam különírtál különírt különírtunk különírtatok különírtak
Definite különírtam
én téged/titeket
különírtalak		 különírtad különírta különírtuk különírtátok különírták
Conditional mood Present Indefinite különírnék különírnál különírna különírnánk különírnátok különírnának
Definite különírnám
én téged/titeket
különírnálak		 különírnád különírná különírnánk különírnátok különírnák
Subjunctive mood Present Indefinite különírjak különírj
or
különírjál		 különírjon különírjunk különírjatok különírjanak
Definite különírjam
én téged/titeket
különírjalak		 különírd
or
különírjad		 különírja különírjuk különírjátok különírják
Conjugated infinitive különírnom különírnod különírnia különírnunk különírnotok különírniuk

Coordinate terms

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.