egyen

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛɟɛn]
  • Hyphenation: egyen

Etymology 1

From the egy- stem of eszik +‎ -en.

Verb

egyen

  1. third-person singular subjunctive present indefinite of eszik

Etymology 2

egy (“one”) +‎ -en (case suffix)

Noun

egyen

  1. (obsolete) something with the same exterior
  2. (obsolete) flat ground / area
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyen egyenek
accusative egyent egyeneket
dative egyennek egyeneknek
instrumental egyennel egyenekkel
causal-final egyenért egyenekért
translative egyenné egyenekké
terminative egyenig egyenekig
essive-formal egyenként egyenekként
essive-modal — —
inessive egyenben egyenekben
superessive egyenen egyeneken
adessive egyennél egyeneknél
illative egyenbe egyenekbe
sublative egyenre egyenekre
allative egyenhez egyenekhez
elative egyenből egyenekből
delative egyenről egyenekről
ablative egyentől egyenektől
Possessive forms of egyen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyenem egyenjeim
2nd person sing. egyened egyenjeid
3rd person sing. egyenje egyenjei
1st person plural egyenünk egyenjeink
2nd person plural egyenetek egyenjeitek
3rd person plural egyenjük egyenjeik

Derived terms

(Compound words):

Further reading
  • egyen in A magyar nyelv szótára – Czuczor–Fogarasi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.