egyenes

Hungarian

Etymology

From the obsolete noun egyen (“flat ground”) +‎ -es, from egy (“one”) + -en (“case suffix”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛɟɛnɛʃ]
  • Hyphenation: egye‧nes

Adjective

egyenes (comparative egyenesebb, superlative legegyenesebb)

  1. straight

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyenes egyenesek
accusative egyeneset egyeneseket
dative egyenesnek egyeneseknek
instrumental egyenessel egyenesekkel
causal-final egyenesért egyenesekért
translative egyenessé egyenesekké
terminative egyenesig egyenesekig
essive-formal egyenesként egyenesekként
essive-modal — —
inessive egyenesben egyenesekben
superessive egyenesen egyeneseken
adessive egyenesnél egyeneseknél
illative egyenesbe egyenesekbe
sublative egyenesre egyenesekre
allative egyeneshez egyenesekhez
elative egyenesből egyenesekből
delative egyenesről egyenesekről
ablative egyenestől egyenesektől

Antonyms

Derived terms

(Compound words):

Noun

egyenes (plural egyenesek)

  1. (geometry) line (infinite one-dimensional figure)
  2. (sports) straight path (of a running track)
  3. (somewhat colloquial) A simpler situation after a complex one.

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyenes egyenesek
accusative egyenest egyeneseket
dative egyenesnek egyeneseknek
instrumental egyenessel egyenesekkel
causal-final egyenesért egyenesekért
translative egyenessé egyenesekké
terminative egyenesig egyenesekig
essive-formal egyenesként egyenesekként
essive-modal — —
inessive egyenesben egyenesekben
superessive egyenesen egyeneseken
adessive egyenesnél egyeneseknél
illative egyenesbe egyenesekbe
sublative egyenesre egyenesekre
allative egyeneshez egyenesekhez
elative egyenesből egyenesekből
delative egyenesről egyenesekről
ablative egyenestől egyenesektől
Possessive forms of egyenes
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyenesem egyeneseim
2nd person sing. egyenesed egyeneseid
3rd person sing. egyenese egyenesei
1st person plural egyenesünk egyeneseink
2nd person plural egyenesetek egyeneseitek
3rd person plural egyenesük egyeneseik

Derived terms

(Compound words):

(Expressions):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.