egyenlő

Hungarian

egyen +‎ -l (verbal suffix) +‎ -ő (present participle suffix) [1]

egyenlő (comparative egyenlőbb, superlative legegyenlőbb)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyenlő	egyenlők
accusative	egyenlőt	egyenlőket
dative	egyenlőnek	egyenlőknek
instrumental	egyenlővel	egyenlőkkel
causal-final	egyenlőért	egyenlőkért
translative	egyenlővé	egyenlőkké
terminative	egyenlőig	egyenlőkig
essive-formal	egyenlőként	egyenlőkként
essive-modal	—	—
inessive	egyenlőben	egyenlőkben
superessive	egyenlőn	egyenlőkön
adessive	egyenlőnél	egyenlőknél
illative	egyenlőbe	egyenlőkbe
sublative	egyenlőre	egyenlőkre
allative	egyenlőhöz	egyenlőkhöz
elative	egyenlőből	egyenlőkből
delative	egyenlőről	egyenlőkről
ablative	egyenlőtől	egyenlőktől

or

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyenlő	egyenlőek
accusative	egyenlőt	egyenlőeket
dative	egyenlőnek	egyenlőeknek
instrumental	egyenlővel	egyenlőekkel
causal-final	egyenlőért	egyenlőekért
translative	egyenlővé	egyenlőekké
terminative	egyenlőig	egyenlőekig
essive-formal	egyenlőként	egyenlőekként
essive-modal	—	—
inessive	egyenlőben	egyenlőekben
superessive	egyenlőn	egyenlőeken
adessive	egyenlőnél	egyenlőeknél
illative	egyenlőbe	egyenlőekbe
sublative	egyenlőre	egyenlőekre
allative	egyenlőhöz	egyenlőekhez
elative	egyenlőből	egyenlőekből
delative	egyenlőről	egyenlőekről
ablative	egyenlőtől	egyenlőektől

Expressions

Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.