egyedül

Hungarian

Etymology

Lexicalization of the Old Hungarian noun and adjective egyed (“the only one; single, lonely, solitary”) +‎ -ül (adverb suffix), from egy (“one”) +‎ -ed (nominal suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛɟɛdyl]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: egye‧dül

Adverb

egyedül

  1. alone, by oneself, on one's own
    Synonyms: magában, egymagában (with personal inflection: magamban, magadban etc.)
    a baj nem jár egyedül ― when it rains it pours (literally, “trouble does not walk alone”)
    Egyedül építettem ezt a várat! ― I built this castle on my own!
  2. exclusively (nothing else, only the given thing)
    Synonyms: pusztán, csak, csupán, mindössze, kizárólag

Derived terms

(Compound words):

  • egyes-egyedül

(Expressions):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.