egyed

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛɟɛd]
  • (file)
  • Hyphenation: egyed

Etymology 1

Back-formation from egyedül. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Noun

egyed (plural egyedek)

  1. individual
  2. entity
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyed egyedek
accusative egyedet egyedeket
dative egyednek egyedeknek
instrumental egyeddel egyedekkel
causal-final egyedért egyedekért
translative egyeddé egyedekké
terminative egyedig egyedekig
essive-formal egyedként egyedekként
essive-modal
inessive egyedben egyedekben
superessive egyeden egyedeken
adessive egyednél egyedeknél
illative egyedbe egyedekbe
sublative egyedre egyedekre
allative egyedhez egyedekhez
elative egyedből egyedekből
delative egyedről egyedekről
ablative egyedtől egyedektől
Possessive forms of egyed
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyedem egyedeim
2nd person sing. egyeded egyedeid
3rd person sing. egyede egyedei
1st person plural egyedünk egyedeink
2nd person plural egyedetek egyedeitek
3rd person plural egyedük egyedeik
Derived terms

Etymology 2

From the egy- stem of eszik (to eat) + -ed (personal suffix)

Verb

egyed

  1. second-person singular subjunctive present definite of eszik

References

  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.