békül

Hungarian

Etymology

béke (“peace”) +‎ -ül (“verb-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbeːkyl]
  • Hyphenation: bé‧kül

Verb

békül

  1. (intransitive) to make peace, to make up (with someone -val/-vel)

Conjugation
conjugation of békül
Infinitive békülni
Past participle békült
Present participle békülő
Future participle békülendő
Adverbial participle békülve
Potential békülhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite békülök békülsz békül békülünk békültök békülnek
Definite békülöm
én téged/titeket
béküllek		 békülöd béküli béküljük békülitek békülik
Past Indefinite békültem békültél békült békültünk békültetek békültek
Definite békültem
én téged/titeket
békültelek		 békülted békülte békültük békültétek békülték
Conditional mood Present Indefinite békülnék békülnél békülne békülnénk békülnétek békülnének
Definite békülném
én téged/titeket
békülnélek		 békülnéd békülné békülnénk békülnétek békülnék
Subjunctive mood Present Indefinite béküljek békülj
or
béküljél		 béküljön béküljünk béküljetek béküljenek
Definite béküljem
én téged/titeket
béküljelek		 béküld
or
béküljed		 békülje béküljük béküljétek béküljék
Conjugated infinitive békülnöm békülnöd békülnie békülnünk békülnötök békülniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • kibékül
  • megbékül
  • összebékül
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.