जतु

Sanskrit

From Proto-Indo-Aryan *ȷ́átu, from Proto-Indo-Iranian *ǰátu, from Proto-Indo-European *gʷétu (“resin, gum”). Cognate with Persian ‎ (žad, “gum”), Scottish Gaelic bìth, Gaulish *bitu (whence Latin bitumen), Old English cwidu (whence English cud).

जतु • (játu) n[1]

Neuter u-stem declension of जतु (játu)
	Singular	Dual	Plural
Nominative	जतु játu	जतुनी játunī	जतू / जतु / जतूनि¹ játū / játu / játūni¹
Vocative	जतु / जतो játu / játo	जतुनी játunī	जतू / जतु / जतूनि¹ játū / játu / játūni¹
Accusative	जतु játu	जतुनी játunī	जतू / जतु / जतूनि¹ játū / játu / játūni¹
Instrumental	जतुना / जत्वा² játunā / játvā²	जतुभ्याम् játubhyām	जतुभिः játubhiḥ
Dative	जतवे / जत्वे³ játave / játve³	जतुभ्याम् játubhyām	जतुभ्यः játubhyaḥ
Ablative	जतोः / जतुनः¹ / जत्वः³ játoḥ / játunaḥ¹ / játvaḥ³	जतुभ्याम् játubhyām	जतुभ्यः játubhyaḥ
Genitive	जतोः / जतुनः¹ / जत्वः³ játoḥ / játunaḥ¹ / játvaḥ³	जतुनोः játunoḥ	जतूनाम् játūnām
Locative	जतुनि¹ játuni¹	जतुनोः játunoḥ	जतुषु játuṣu
Notes	¹Later Sanskrit ²Vedic ³Less common

Turner, Ralph Lilley (1969–1985), “játu (5093)”, in A Comparative Dictionary of the Indo-Aryan Languages, London: Oxford University Press

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.