írott

Hungarian

ír (“to write”) +‎ -ott

írott (not comparable)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	írott	írottak
accusative	írottat	írottakat
dative	írottnak	írottaknak
instrumental	írottal	írottakkal
causal-final	írottért	írottakért
translative	írottá	írottakká
terminative	írottig	írottakig
essive-formal	írottként	írottakként
essive-modal	—	—
inessive	írottban	írottakban
superessive	írotton	írottakon
adessive	írottnál	írottaknál
illative	írottba	írottakba
sublative	írottra	írottakra
allative	írotthoz	írottakhoz
elative	írottból	írottakból
delative	írottról	írottakról
ablative	írottól	írottaktól

írott

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.