év

See also: èv, ev, EV, eV, ev., E.V., and e.V.

Hungarian
FWOTD – 23 June 2013

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *ikä (“age, year”). Cognates include Finnish ikä and Estonian iga. [1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːv]
  • Audio(file)

Noun

év (plural évek)

  1. year

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative év évek
accusative évet éveket
dative évnek éveknek
instrumental évvel évekkel
causal-final évért évekért
translative évvé évekké
terminative évig évekig
essive-formal évként évekként
essive-modal — —
inessive évben években
superessive éven éveken
adessive évnél éveknél
illative évbe évekbe
sublative évre évekre
allative évhez évekhez
elative évből évekből
delative évről évekről
ablative évtől évektől
Possessive forms of év
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. évem éveim
2nd person sing. éved éveid
3rd person sing. éve évei
1st person plural évünk éveink
2nd person plural évetek éveitek
3rd person plural évük éveik

Quotations
  • For quotations of use of this term, see Citations:év.

Derived terms
Compound words

References
  1. Entry #183 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.