zöngétlen

Hungarian

Etymology

zönge + -tlen

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈzøŋɡeːtlɛn]
  • Hyphenation: zön‧gét‧len

Adjective

zöngétlen (comparative zöngétlenebb, superlative legzöngétlenebb)

  1. (phonetics) voiceless, unvoiced

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative zöngétlen zöngétlenek
accusative zöngétlent zöngétleneket
dative zöngétlennek zöngétleneknek
instrumental zöngétlennel zöngétlenekkel
causal-final zöngétlenért zöngétlenekért
translative zöngétlenné zöngétlenekké
terminative zöngétlenig zöngétlenekig
essive-formal zöngétlenként zöngétlenekként
essive-modal zöngétlenül
inessive zöngétlenben zöngétlenekben
superessive zöngétlenen zöngétleneken
adessive zöngétlennél zöngétleneknél
illative zöngétlenbe zöngétlenekbe
sublative zöngétlenre zöngétlenekre
allative zöngétlenhez zöngétlenekhez
elative zöngétlenből zöngétlenekből
delative zöngétlenről zöngétlenekről
ablative zöngétlentől zöngétlenektől

Antonyms

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.