végzettségű

Hungarian

Etymology

végzettség +‎ -ű

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈveːɡzɛt͡ʃːeːɡyː]
  • Hyphenation: vég‧zett‧sé‧gű

Adjective

végzettségű (not comparable)

  1. qualified, with qualifications, with a named educational level
    alacsony végzettségű foglalkoztatottak ― employees with a low educational level
    megfelelő végzettségű személyzet ― suitably qualified staff
    felsőfokú végzettségű kérelmezők ― applicants holding an academic degree

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative végzettségű végzettségűek
accusative végzettségűt végzettségűeket
dative végzettségűnek végzettségűeknek
instrumental végzettségűvel végzettségűekkel
causal-final végzettségűért végzettségűekért
translative végzettségűvé végzettségűekké
terminative végzettségűig végzettségűekig
essive-formal végzettségűként végzettségűekként
essive-modal — —
inessive végzettségűben végzettségűekben
superessive végzettségűn végzettségűeken
adessive végzettségűnél végzettségűeknél
illative végzettségűbe végzettségűekbe
sublative végzettségűre végzettségűekre
allative végzettségűhöz végzettségűekhez
elative végzettségűből végzettségűekből
delative végzettségűről végzettségűekről
ablative végzettségűtől végzettségűektől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.