végzettség

Hungarian

Etymology

végzett + -ség

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈveːɡzɛt͡ʃːeːɡ]
  • Hyphenation: vég‧zett‧ség

Noun

végzettség (plural végzettségek)

  1. (academic) qualifications

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative végzettség végzettségek
accusative végzettséget végzettségeket
dative végzettségnek végzettségeknek
instrumental végzettséggel végzettségekkel
causal-final végzettségért végzettségekért
translative végzettséggé végzettségekké
terminative végzettségig végzettségekig
essive-formal végzettségként végzettségekként
essive-modal
inessive végzettségben végzettségekben
superessive végzettségen végzettségeken
adessive végzettségnél végzettségeknél
illative végzettségbe végzettségekbe
sublative végzettségre végzettségekre
allative végzettséghez végzettségekhez
elative végzettségből végzettségekből
delative végzettségről végzettségekről
ablative végzettségtől végzettségektől
Possessive forms of végzettség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. végzettségem végzettségeim
2nd person sing. végzettséged végzettségeid
3rd person sing. végzettsége végzettségei
1st person plural végzettségünk végzettségeink
2nd person plural végzettségetek végzettségeitek
3rd person plural végzettségük végzettségeik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.