végbél

Hungarian

Etymology

vég (end; terminal) + bél (intestine)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈveːɡbeːl]
  • Hyphenation: vég‧bél

Noun

végbél (plural végbelek)

  1. (anatomy) rectum (the terminal part of the large intestine through which feces pass)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative végbél végbelek
accusative végbelet végbeleket
dative végbélnek végbeleknek
instrumental végbéllel végbelekkel
causal-final végbélért végbelekért
translative végbéllé végbelekké
terminative végbélig végbelekig
essive-formal végbélként végbelekként
essive-modal
inessive végbélben végbelekben
superessive végbelen végbeleken
adessive végbélnél végbeleknél
illative végbélbe végbelekbe
sublative végbélre végbelekre
allative végbélhez végbelekhez
elative végbélből végbelekből
delative végbélről végbelekről
ablative végbéltől végbelektől
Possessive forms of végbél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. végbelem végbeleim
2nd person sing. végbeled végbeleid
3rd person sing. végbele végbelei
1st person plural végbelünk végbeleink
2nd person plural végbeletek végbeleitek
3rd person plural végbelük végbeleik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.