vég

See also: veg

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin, possibly[1] from Proto-Finno-Ugric *wiŋi (end). Cognate to Finnish viime and Estonian viimane.[2]

vég

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈveːɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: vég

Noun

vég (plural végek)

  1. end
  2. bolt (a unit of measurement used as an industry standard for materials stored in a roll; in attributive usage, as well)
    Két véget vettem ebből a szövetből.I bought two bolts of this fabric.
    egy vég vászona bolt of cloth

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vég végek
accusative véget végeket
dative végnek végeknek
instrumental véggel végekkel
causal-final végért végekért
translative véggé végekké
terminative végig végekig
essive-formal végként végekként
essive-modal végül
inessive végben végekben
superessive végen végeken
adessive végnél végeknél
illative végbe végekbe
sublative végre végekre
allative véghez végekhez
elative végből végekből
delative végről végekről
ablative végtől végektől
Possessive forms of vég
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. végem végeim
2nd person sing. véged végeid
3rd person sing. vége végei
1st person plural végünk végeink
2nd person plural végetek végeitek
3rd person plural végük végeik

Derived terms

Compound words
Expressions

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. Starostin's Uralic Database, Entry #1166
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.