vonít

Hungarian

Alternative forms

Etymology

von +‎ -ít [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvoniːt]
  • Hyphenation: vo‧nít

Verb

vonít

  1. to howl
  2. to yelp

Conjugation
conjugation of vonít
Infinitive vonítani
Past participle vonított
Present participle vonító
Future participle vonítandó
Adverbial participle vonítva
Potential voníthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vonítok vonítasz vonít vonítunk vonítotok vonítanak
Definite vonítom
én téged/titeket
vonítalak		 vonítod vonítja vonítjuk vonítjátok vonítják
Past Indefinite vonítottam vonítottál vonított vonítottunk vonítottatok vonítottak
Definite vonítottam
én téged/titeket
vonítottalak		 vonítottad vonította vonítottuk vonítottátok vonították
Conditional mood Present Indefinite vonítanék vonítanál vonítana vonítanánk vonítanátok vonítanának
Definite vonítanám
én téged/titeket
vonítanálak		 vonítanád vonítaná vonítanánk vonítanátok vonítanák
Subjunctive mood Present Indefinite vonítsak voníts
or
vonítsál		 vonítson vonítsunk vonítsatok vonítsanak
Definite vonítsam
én téged/titeket
vonítsalak		 vonítsd
or
vonítsad		 vonítsa vonítsuk vonítsátok vonítsák
Conjugated infinitive vonítanom vonítanod vonítania vonítanunk vonítanotok vonítaniuk

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.