vetél

See also: vétel

Hungarian

Etymology

vet +‎ -él (frequentative suffix) [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɛteːl]
  • Hyphenation: ve‧tél

Verb

vetél

  1. (intransitive) to miscarry, abort (to bring forth offspring prematurely)

Conjugation
conjugation of vetél
Infinitive vetélni
Past participle vetélt
Present participle vetélő
Future participle -
Adverbial participle vetélve
Potential vetélhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vetélek vetélsz vetél vetélünk vetéltek vetélnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite vetéltem vetéltél vetélt vetéltünk vetéltetek vetéltek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite vetélnék vetélnél vetélne vetélnénk vetélnétek vetélnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite vetéljek vetélj
or
vetéljél		 vetéljen vetéljünk vetéljetek vetéljenek
Definite -
Conjugated infinitive vetélnem vetélned vetélnie vetélnünk vetélnetek vetélniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.