tömörül

Hungarian

Etymology

tömör +‎ -ül. First attested in 1844. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtømøryl]
  • Hyphenation: tö‧mö‧rül

Verb

tömörül

  1. (intransitive) to clog together, coalesce, cluster
  2. (intransitive) to form a group, conglomerate

Conjugation
conjugation of tömörül
Infinitive tömörülni
Past participle tömörült
Present participle tömörülő
Future participle -
Adverbial participle tömörülve
Potential tömörülhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite tömörülek tömörülsz tömörül tömörülünk tömörültek tömörülnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite tömörültem tömörültél tömörült tömörültünk tömörültetek tömörültek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite tömörülnék tömörülnél tömörülne tömörülnénk tömörülnétek tömörülnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite tömörüljek tömörülj
or
tömörüljél		 tömörüljen tömörüljünk tömörüljetek tömörüljenek
Definite -
Conjugated infinitive tömörülnem tömörülned tömörülnie tömörülnünk tömörülnetek tömörülniük

Derived terms
  • tömörülés

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.