tétel

See also: tetel

Hungarian

Etymology

From tesz (“to put”) +‎ -tel.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈteːtɛl]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: té‧tel

Noun

tétel (plural tételek)

  1. (mathematics) theorem
  2. item, unit
  3. (music) movement (a large division of a larger musical composition)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tétel tételek
accusative tételt tételeket
dative tételnek tételeknek
instrumental tétellel tételekkel
causal-final tételért tételekért
translative tétellé tételekké
terminative tételig tételekig
essive-formal tételként tételekként
essive-modal — —
inessive tételben tételekben
superessive tételen tételeken
adessive tételnél tételeknél
illative tételbe tételekbe
sublative tételre tételekre
allative tételhez tételekhez
elative tételből tételekből
delative tételről tételekről
ablative tételtől tételektől
Possessive forms of tétel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tételem tételeim
2nd person sing. tételed tételeid
3rd person sing. tétele tételei
1st person plural tételünk tételeink
2nd person plural tételetek tételeitek
3rd person plural tételük tételeik

Derived terms
Compound words
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.