tanulékony

Hungarian

Etymology

tanul (“to learn”) +‎ -ékony (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɒnuleːkoɲ]
  • Hyphenation: ta‧nu‧lé‧kony

Adjective

tanulékony (comparative tanulékonyabb, superlative legtanulékonyabb)

  1. (of humans or animals) teachable, docile (capable of learning easily; ready to accept instruction or direction)
    Synonyms: fogékony, okos, értelmes, intelligens, képezhető, idomítható

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative tanulékony tanulékonyak
accusative tanulékonyat tanulékonyakat
dative tanulékonynak tanulékonyaknak
instrumental tanulékonnyal tanulékonyakkal
causal-final tanulékonyért tanulékonyakért
translative tanulékonnyá tanulékonyakká
terminative tanulékonyig tanulékonyakig
essive-formal tanulékonyként tanulékonyakként
essive-modal — —
inessive tanulékonyban tanulékonyakban
superessive tanulékonyon tanulékonyakon
adessive tanulékonynál tanulékonyaknál
illative tanulékonyba tanulékonyakba
sublative tanulékonyra tanulékonyakra
allative tanulékonyhoz tanulékonyakhoz
elative tanulékonyból tanulékonyakból
delative tanulékonyról tanulékonyakról
ablative tanulékonytól tanulékonyaktól

Derived terms
  • tanulékonyan
  • tanulékonyság

References
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.