tanul

Hungarian

Etymology

From the same stem as tanít (“to teach”) +‎ -ul (“verb-forming suffix”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɒnul]
  • Hyphenation: ta‧nul

Verb

tanul

  1. (transitive) to learn
  2. (transitive) to study

Conjugation
conjugation of tanul
Infinitive tanulni
Past participle tanult
Present participle tanuló
Future participle tanulandó
Adverbial participle tanulva
Potential tanulhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite tanulok tanulsz tanul tanulunk tanultok tanulnak
Definite tanulom
én téged/titeket
tanullak		 tanulod tanulja tanuljuk tanuljátok tanulják
Past Indefinite tanultam tanultál tanult tanultunk tanultatok tanultak
Definite tanultam
én téged/titeket
tanultalak		 tanultad tanulta tanultuk tanultátok tanulták
Conditional mood Present Indefinite tanulnék tanulnál tanulna tanulnánk tanulnátok tanulnának
Definite tanulnám
én téged/titeket
tanulnálak		 tanulnád tanulná tanulnánk tanulnátok tanulnák
Subjunctive mood Present Indefinite tanuljak tanulj
or
tanuljál		 tanuljon tanuljunk tanuljatok tanuljanak
Definite tanuljam
én téged/titeket
tanuljalak		 tanuld
or
tanuljad		 tanulja tanuljuk tanuljátok tanulják
Conjugated infinitive tanulnom tanulnod tanulnia tanulnunk tanulnotok tanulniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • betanul
  • beletanul
  • eltanul
  • kitanul
  • megtanul
  • összetanul

(Expressions):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.