talány

Hungarian

Etymology

From the tal- stem of the verb talál (to find) + -ány (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɒlaːɲ]
  • Hyphenation: ta‧lány

Noun

talány (plural talányok)

  1. mystery (something unexplainable)
  2. (archaic) enigma, puzzle

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative talány talányok
accusative talányt talányokat
dative talánynak talányoknak
instrumental talánnyal talányokkal
causal-final talányért talányokért
translative talánnyá talányokká
terminative talányig talányokig
essive-formal talányként talányokként
essive-modal
inessive talányban talányokban
superessive talányon talányokon
adessive talánynál talányoknál
illative talányba talányokba
sublative talányra talányokra
allative talányhoz talányokhoz
elative talányból talányokból
delative talányról talányokról
ablative talánytól talányoktól
Possessive forms of talány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. talányom talányaim
2nd person sing. talányod talányaid
3rd person sing. talánya talányai
1st person plural talányunk talányaink
2nd person plural talányotok talányaitok
3rd person plural talányuk talányaik

Synonyms

Derived terms

(Expressions):

  • talányokban beszél

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading

  • talány in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.