találka

Hungarian

Etymology

From the verb talál (“to find”) +‎ -ka (diminutive suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɒlaːlkɒ]
  • Hyphenation: ta‧lál‧ka

Noun

találka (plural találkák)

  1. (literary) tryst (a prearranged meeting between lovers to meet at a specific place and time)
    Synonyms: randevú, légyott (literary), pásztoróra (archaic), randi (colloquial), találkozó

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative találka találkák
accusative találkát találkákat
dative találkának találkáknak
instrumental találkával találkákkal
causal-final találkáért találkákért
translative találkává találkákká
terminative találkáig találkákig
essive-formal találkaként találkákként
essive-modal — —
inessive találkában találkákban
superessive találkán találkákon
adessive találkánál találkáknál
illative találkába találkákba
sublative találkára találkákra
allative találkához találkákhoz
elative találkából találkákból
delative találkáról találkákról
ablative találkától találkáktól
Possessive forms of találka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. találkám találkáim
2nd person sing. találkád találkáid
3rd person sing. találkája találkái
1st person plural találkánk találkáink
2nd person plural találkátok találkáitok
3rd person plural találkájuk találkáik

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • találka in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.