szóváltás

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ váltás (“change”)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsoːvaːltaːʃ]
  • Hyphenation: szó‧vál‧tás

Noun

szóváltás (plural szóváltások)

  1. (slightly literary) argument, quarrel (a verbal dispute)
    Synonyms: összeszólalkozás, veszekedés, vita, vitázás, civakodás, szópárbaj
  2. (archaic, literary) conversation, talking, dialogue
    Synonyms: párbeszéd, beszélgetés

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szóváltás szóváltások
accusative szóváltást szóváltásokat
dative szóváltásnak szóváltásoknak
instrumental szóváltással szóváltásokkal
causal-final szóváltásért szóváltásokért
translative szóváltássá szóváltásokká
terminative szóváltásig szóváltásokig
essive-formal szóváltásként szóváltásokként
essive-modal — —
inessive szóváltásban szóváltásokban
superessive szóváltáson szóváltásokon
adessive szóváltásnál szóváltásoknál
illative szóváltásba szóváltásokba
sublative szóváltásra szóváltásokra
allative szóváltáshoz szóváltásokhoz
elative szóváltásból szóváltásokból
delative szóváltásról szóváltásokról
ablative szóváltástól szóváltásoktól
Possessive forms of szóváltás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szóváltásom szóváltásaim
2nd person sing. szóváltásod szóváltásaid
3rd person sing. szóváltása szóváltásai
1st person plural szóváltásunk szóváltásaink
2nd person plural szóváltásotok szóváltásaitok
3rd person plural szóváltásuk szóváltásaik

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • szóváltás in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.