szótő

Hungarian

szó (“word”) +‎ tő (“root, stem”)

szótő (plural szótövek)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	szótő	szótövek
accusative	szótövet	szótöveket
dative	szótőnek	szótöveknek
instrumental	szótővel	szótövekkel
causal-final	szótőért	szótövekért
translative	szótővé	szótövekké
terminative	szótőig	szótövekig
essive-formal	szótőként	szótövekként
essive-modal	—	—
inessive	szótőben	szótövekben
superessive	szótövön	szótöveken
adessive	szótőnél	szótöveknél
illative	szótőbe	szótövekbe
sublative	szótőre	szótövekre
allative	szótőhöz	szótövekhez
elative	szótőből	szótövekből
delative	szótőről	szótövekről
ablative	szótőtől	szótövektől

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.