szár

See also: szar

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *sȣrɜ (“shin”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsaːr]
  • Hyphenation: szár

Noun

szár (plural szárak)

  1. stem, stalk (of a plant)
  2. leg (of trousers or boots)
  3. (typography) stem (vertical stroke of a letter)

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative szár szárak
accusative szárat szárakat
dative szárnak száraknak
instrumental szárral szárakkal
causal-final szárért szárakért
translative szárrá szárakká
terminative szárig szárakig
essive-formal szárként szárakként
essive-modal — —
inessive szárban szárakban
superessive száron szárakon
adessive szárnál száraknál
illative szárba szárakba
sublative szárra szárakra
allative szárhoz szárakhoz
elative szárból szárakból
delative szárról szárakról
ablative szártól száraktól
Possessive forms of szár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. száram száraim
2nd person sing. szárad száraid
3rd person sing. szára szárai
1st person plural szárunk száraink
2nd person plural száratok száraitok
3rd person plural száruk száraik

Derived terms

(Compound words):

(Expressions):

References
  1. Entry #1854 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.