szabad

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language. Ultimately from Proto-Slavic *svoboda (freedom). Compare Serbo-Croatian slȍbodan, Polish swobodny, Czech svobodný.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɒbɒd]
  • (file)
  • Hyphenation: sza‧bad

Adjective

szabad (comparative szabadabb, superlative legszabadabb)

  1. free, open, vacant, unoccupied
    Aki börtönben van, az nem szabad.One who is in prison, is not free.
    Szabad vagy ma este?Are you free tonight?
    szabad akaratfree will
  2. allowed
    Szabad oda bemenni?Is it allowed to go in there?

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szabad szabadok
accusative szabadot szabadokat
dative szabadnak szabadoknak
instrumental szabaddal szabadokkal
causal-final szabadért szabadokért
translative szabaddá szabadokká
terminative szabadig szabadokig
essive-formal szabadként szabadokként
essive-modal
inessive szabadban szabadokban
superessive szabadon szabadokon
adessive szabadnál szabadoknál
illative szabadba szabadokba
sublative szabadra szabadokra
allative szabadhoz szabadokhoz
elative szabadból szabadokból
delative szabadról szabadokról
ablative szabadtól szabadoktól

Antonyms

Derived terms

Compound words
Expressions

Noun

szabad (plural szabadok)

  1. a politically free person
    • 1848, Sándor Petőfi, Nemzeti dal (National Song), poem (translated by George Szirtes):
      Rabok legyünk vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok!
      Shall we be slaves or men set free? / That is the question, answer me!
  2. nature, outside (the area outside of a building; the area outside of a city, the open country, open air)
    Menjünk ki a szabadba!Let's go outside!

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szabad szabadok
accusative szabadot szabadokat
dative szabadnak szabadoknak
instrumental szabaddal szabadokkal
causal-final szabadért szabadokért
translative szabaddá szabadokká
terminative szabadig szabadokig
essive-formal szabadként szabadokként
essive-modal
inessive szabadban szabadokban
superessive szabadon szabadokon
adessive szabadnál szabadoknál
illative szabadba szabadokba
sublative szabadra szabadokra
allative szabadhoz szabadokhoz
elative szabadból szabadokból
delative szabadról szabadokról
ablative szabadtól szabadoktól

Verb

szabad

  1. (auxiliary, impersonal) may, to be allowed
    Szabadna megjegyeznem valamit?May I say something?
    Synonym: -hat, -het

Usage notes

It can be conjugated only in 3rd person singular: szabadott, szabadna, szabadjon

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Further reading

  • szabad in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.